Pitypang vagyok, alkoholista. 4 napja nem ittam.
Egyfajta bipolaritás jellemzi a mindennapjaimat. Nap közben -amikor amúgy sem szoktam inni- jól vagyok. Jövök-megyek a dolgaim után, pörgök, élek, jól vagyok. Aztán van az a pillanat, amikor munka után beülök a kocsiba, és elkezdem számba venni a mögöttem álló napot, az eseményeket és azt ami még az adott napi terv. Vásárlás, gyereklogisztika, főzés, esti rutin, pihi, pár pohár… Ja nem. És amikor rájövök, hogy nem ihatok, az olyan érzés, mintha kiderülne, hogy a nyunyóka rongyim (Cili után szabadon) nélkül kell elaludnom. És ettől nagyon szomorú és csalódott leszek. És végigvergődöm az estén, csinálom a kis dolgaimat, de valahogy kicsit olyan magányos érzés az egész a borospoharam nélkül. Aztán lefekszem és elalszom és reggel végtelen büszkeséggel és elégedettséggel ébredek, hogy nem ittam, nem faltam, esetleg még valami produktívat is tettem (gyűlés, AA könyv, Biblia, mikor mi sikerül). Ettől többszörösen boldogan indulnak a napok, egyrészt nem vagyok fizikailag rosszul a másnaposságtól, másrészt örömmel tölt el, hogy haladok azon az úton, amit kijelöltem magamnak. Ilyenkor reggel, friss, tiszta fejjel olyan egyértelműnek és könnyűnek tűnik az egész. Aztán a következő este megint érzem a sóvárgást és az ürességet.
Érdekelne, hogy más is megéli vajon ezt a fajta érzelmi ingázást? Ez már mindig így lesz? Vagy egy idő után könnyebb?