Pitypang vagyok, alkoholista. 3 napja nem ittam.
Van reggel az az első pillanat, amikor bootol a tudatod és megpróbálod orientálni magad, hogy hol vagy, milyen nap van és mi jön most. Ezután a pillanat után szokott következni a következő leltárlista: úristen (itt szándékosan kis betűvel) de rohadtul fáj a fejem, mit is csináltam tegnap este??, basszus megint összezabáltam mindent (mert a piától falásrohamot kapok), hogy lehettem megint ilyen gyenge?, fel kell kelni... vajon ha megfog a rendőr munkába menet, mutatja még a szonda a tegnap esti piát??
Ismerős?
És ma (tegnap, van egy nap lag a posztolásban) reggel, ahogy kinyitottam a szemem, nagyon nagyon hosszú idő óta először másképp zajlott le ez a belső leltár. Milyen nap van? - Szombat. - Jó, akkor nincs meló. Ahhh, állatkertbe megyünk a gyerekekkel. Klassz. Nem fáj a fejem. Hmmm... Mit is csináltam tegnap? Ja igen, a gyűlés. Hű de klassz volt.
Utána sétáltam egyet Zarával, a friss esti levegőn merengve az átélt élményeken. Aztán előkerestem a Bibliám - long time no see... Annyira haragudtam Istenre.
Most olvastam egy fejezetet. Nem kaptam világrengető üzenetet, de olvastam. Harag és keserűség nélkül. Pia nélkül.