Tegnap jött látogatóba egy barátnőm. Gyakran jár hozzánk, jóval fiatalabb mint én és olyan a gyerekeknek, mintha a nővérük lenne. A szó jó értelmében vett nagyon egyszerű, tiszta lelkű, kedves teremtés. Szeretem a társaságát.
Ő azon kevés embek közé tartozik, akik tudták, hogy saját bevallásom szerint aggályos az alkoholfogyasztásom -akkor még így fogalmaztam, hiszen az alkoholista egy nagyon csúnya szó....-, de ez sosem gátolt meg minket abban, hogy esténként egy-két pohár bor mellett beszélgessünk.
Most úgy adódott, hogy pár hete már nem volt itt, így nem tudott még arról, hogy én az aggályostól eljutottam fejben az alkoholistáig és eldöntöttem, hogy változtatni szeretnék ezen. Így tehát ajiba hozott nekem egy nagyon különleges évjáratú bort. Szinte könnybe lábadt tőle a szemem, olyan szép volt a csomagolása is, láttam, hogy örül neki, hogy tetszik. És álltam ott azon tűnődve, hogy na most mi a fene legyen, ajándékot csak nem utasít vissza az ember, de az tutifix, hogy én ezt nem iszom meg, viszont itt nem maradhat, mert akkor megiszom. 22-es csapdája.
Többek közül attól is különleges a mi barátságunk, hogy nem szoktunk mismásolni, meg szőnyeg alá söprögetni dolgokat, mindig kimondjuk a másiknak, ami van. Így hát vettem egy nagy levegőt, megköszöntem szépen, elmondtam, hogy imádom és csodás, de tuti nem iszom meg, mert én már nem iszom. Nem sértődött meg, nem bántódott meg, tudomásul vette amit mondtam és örült neki, hogy elindultam egy saját magam által választott úton.
Abban maradtunk, hogy ő este megkóstolhatja nálam, amíg én iszom a kis almafröccsömet**, a maradékot pedig elviszi magával. Reggel ballagásra ment és rájött, hogy elég hülyén mutatna a kezében fél üveg borral, így ártatlanul megkérdezte, hogy mi lenne, ha itt hagyná a hűtőben és amikor legközelebb jön, majd megissza. Felröhögtem: ez nem pont így működik.... "reggel 8 óra van, 8.10-re már sehol sem lesz a borod, nemhogy jövő csütörtökön"
Együtt ünnepélyesen kiöntöttük, én pedig betettem a bárszekrénybe az üres üveget, mert pillangó van rajta.
Szeretem a barátaimat.
**Érdekes módon nekem nem különösebben nagy trigger, ha a társaságomban valaki alkoholt fogyaszt. Ezt annak tudom be, hogy én jellemzően mindig egyedül ittam, és társaságban inkább nem, csak hogy ne kelljen megállni annál a józanságot jelentő 1-2 pohárnál, mert az nem volt az erősségem.