Holnap lesz három hete, hogy elfogyasztottam az utolsó pohár italt. Rettenetesen durván triggereli az agyam, hogy N. nem jön vissza ma este. Ilyenkor mindig szabad volt a vásár. A régi rendszer szerint ma hazafelé menet választhatnék egy szimpatikus üveget a kisboltban és este festegetés közben elkortyolgathatnám az egészet.
Hangoskönyvet hallgatok munka közben, hogy ne legyen tere az agyamnak győzködni saját magát, hogy "elég idő telt el pia nélkül, ha 3 hétig meg tudtam állni, akkor nem vagyok alkoholosta... és csak egy estét görbülnék el, aztán holnaptól megint nem iszom". Igazából ha semmi másnak nem, ezeknek a mantráknak önmagukban meg kéne szólaltatniuk a vészcsengőt az agyamban.
Ma este festegetni fogok. Hazafelé menet veszek egy üveg alkoholmentes iszogatnivalót magamnak, mert még nem tudom 100%-ig elengedni a mintáimat. És elmegyek gyűlésre, hogy emlékeztessem magam, hogy nem vagyok egyedül. Velem vagytok és erőt adtok.