Hétvégén Wellnesselni voltam a barátnőimmel. Nagyon készítettem rá magam, magas lécnek éreztem az ilyenkor szokásos éjszakába nyúló borozós beszélgetést almafröccsel megugrani. Elsoroltam magamnak az indokaimat, amiért nem akarok inni és emlékeztettem magam, hogy ha iszom az nem csak 1-2 pohár lesz és nem fogok 1 esténél megállni. Végre kiszakadtam a "minden nap inni KELL" rutinjából és úgy érzem tisztul a testem. Sok erőfeszítésem van ebben a csekélyke 17 napban, nem akarom elveszteni.
Természetesen a barátnőim megkérdeznék, hogy miért nem iszom. Elmondtam nekik, hogy alkoholista vagyok és változtatni szeretnék az életemen. Persze nevettek: "Te nem vagy alkoholista." Amikor elmondtam, hogy az elmúlt évben minden alkalommal úgy cseteltünk, hogy reggel újra kellett olvasnom miket írtam, mert nem emlékeztem rá, vagy hogy MINDEN áldott este képszakadással mentem ágyba és MINDEN reggel fejfájással és émelyegve-szédülve ébredtem, vagy hogy nálam egy 30-as doboz Advil max 2 hétig tart ki, elcsöndesedtek. Nem tudtak a problémámról. Persze hogy nem, az ilyesmit nem reklámozza az ember.
Kettejük közül az egyik szintén alkohol problémákkal küzd, ráadásul nagyon nehéz időszakon megy épp keresztül. Rengeteg veszteséget kell feldolgoznia és nem tudja hova tenni a fájdalmát, így iszik. Gyakran és sokat. És szégyelli. És utálja. De mégis tovább iszik. Meséltem neki az AA-ról. Rengeteget kérdezett, én pedig válaszoltam. Nem akartam szolgálni felé, mert úgy érzem még nagyon kevés vagyok ehhez és sokáig az is leszek. De szeretném, hogy amikor eléri a mélypontját, emlékezne rá, hogy van honnan segítséget kérni. Amikor megteszi, elhozom ide közétek.
Pitypang vagyok, alkoholista. 17 napja nem ittam.